|
„Valamennyien az eredendő bűnnel születtünk és ezen eredendő bűn következményeképpen minden embernek van valamilyen veleszületett szenvedélye. …vannak egyes emberek, akiknek egyetlen hibájuk az, hogy szeretik, szívből szeretik Isten e szép teremtményét- a galambot…” (Bangó Ferenc, 1964)
Üdvözlöm kedves látogatóimat! Nevem Benyhe Attila. 1940-ben születtem, Ózdon élek, a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége helyi , V-116.sz. egyesületéhez tartozom, annak 13 évig,1999-2012. között, titkára és közgyűlési küldötte voltam. Tényleges titkári teendőimről történt lemondásomat követően tagtársaim az "egyesület örökös tiszteletbeli titkára" címmel köszönték meg addig végzett munkámat.Tagja voltam - 2003-tól 2018-ig - az MGKSZ Felügyelő Bizottságának is. 2009-i megalakulásától kezdve - 2015.május 10-i visszavonulásomig, - elnöke voltam , azóta "örökös tiszteletbeli elnöke" vagyok a Csepeli Magasröptű Hófehér Keringő Fajtaklubnak.(A korábbi években az Egri Kék Keringő Fajtaklub és a Texán Fajtaklub munkájában is részt vettem, utóbbiban vezetőségi tagként sajtófelelősi teendőket láttam el. "Texános" korszakomban egy cikluson át a Nagytestű Alakgalamb Szakosztály titkáraként is tevékenykedtem.)
Az utóbbi években főként
CSEPELI MAGASRÖPTŰ HÓFEHÉR KERINGŐ galambokat tenyésztettem.E fajtával
"Aranykoszorús mestertenyésztő" tenyésztői minősítést értem el.
Az MGKSZ 2012.évi Nemzeti Kiállításán galambjaimmal "Magyar Mester" címet nyertem. .Korábban a texán,a székesfehérvári bukó, a budapesti mgasröptű csapos keringő és az egri kék keringő is tenyésztett kedvenceim közé tartozott. Ezek a fajták magazin jellegű lapomon is megkülönböztetett figyelmet élveznek, - bár minden érdekel, ami a galambtenyésztéssel kapcsolatos. Írásaim rendszeresen jelennek meg a szaksajtóban, többnyire a Galamb és Kisállat Magazinban.
Az MGKSZ Elnöksége 2007-ben Jubileumi emlékplakett kitüntetésben részesített.
Honlapom klubszerű keretet kínál a tenyésztőket foglalkoztató legkülönbözőbb kérdések baráti hangnemű megvitatásához.
A CSEPELI MAGASRÖPTŰ HÓFEHÉR KERINGŐ FAJTAKLUB hírei, dokumentumai is EZEN a honlapon találhatók!
Az oldalhoz IE vagy Google Chrome böngésző ajánlott!!
| |
|
2025. Augusztus
H | K | S | C | P | S | V | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 | 07 | 08 | 09 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 01 | 02 | 03 | 04 | 05 | 06 |
|
| | |
|
Benyhe Attila 3600 Ózd,Kenderszer u.20.(06-48/478974;06-30/6844752) Skype-n is...
| |
|
| |
|
| |
|
| |
Keress videót! (Galamb=pigeon) |
| |
Geovisitors/Honnan jöttetek? |
| |
|
A Magyar Televízió 1 2008. májusában forgatott nálam és Peták László barátomnál.A műsorban közreműködik Tuza Lajos barátom is.A Pénz-vidék c. agrárműsor 2008. jún. 9-i adásában sugárzott interjú megnézhető a http://www.mtv.hu/videotar/?id=24621 linkre kattintva.(Itt a műsorzáró blokkban) | |
|
2018.08.01: új cikk a mátranováki találkozóról! Egyesületem aktuális tagnévsoraát feltöltöttem. A V-34. egerszalóki kiállításán készült néhány fotót töltöttem fel.
Képek az ózdi kiállításról a főoldalon!
:Mozaikok a szikszói kiállításról+ a fajtaklub őszi klubnapjának jegyzőkönyve a főoldalon!
| |
Vissza a kezdőlapra! (Home!) |
| |
|
|
Mások küldték (Feltöltés,szerkesztés alatt...) |
Szubjektív (Cseszneg György) Cseszneg György, a King Klub titkára írása a klub híradójának 2007./1.számában jelent meg. |
Hazai galambfajtáink osztályozása elismertség szerint Bárány Istvántól : Hazai galambfajtáink osztályozása elismertség szerint |
Borsos Imre írásai Kiskunfélegyházi keringőről a kiállítások után, avagy a tenyésztésének jelenlegi helyzete /2005/
Az utóbbi két esztendő során megtekintettem több fésűs tenyészetet és volt szerencsém a közelmúltban megnézni néhány helyi, illetve országos kiállítást, melyeken jelentős számú kiskunfélegyházi keringő galambot mutattak be. És Rákoskeresztúron a Kisállat Kiállításon, valamint Monoron a Nemzeti Kiállítás keretében rendezett fajtaklub kiállításon bírálhattam a kiskunfélegyházi fésűsöket. 2003. novemberében Rákoskeresztúron kiállítottak 43 db kiskunfélegyházi keringőt, melyek közül csak jóindulattal kapott kiváló minősítést egy sárga szíves-tojó és két vörös szíves hím. Az egyik vörös szíves hím szín győztes lett. A Monoron a fajtaklub kiállításán közösen bíráltunk 20 fehér, 1 sárga, 1 vörös egyszínű, valamint 5 fekete, 18 kék, 13 sárga és 7 vörös szívhátú keringőt. 11 egyed volt kiváló minőségű, melyek közül Becz Sándor fehér egyszínű tojó galambja és Csordás Imre kék szíves hím galambja volt fajtagyőztes. Szövetségi különdíjat Becz Sándor fehér egyszínű hím galambja, a 23. sz. felajánlott díjat pedig Albrecht Róbert sárga szívhátú tojó galambja nyerte el. 2003. december 20.-án megtekintettem Kiskunfélegyházán a helyi egyesület kiállítását, ahol 43 fésűs galambot mutattak be. A helyi tenyésztők mindösszesen 20 egyedet tettek a kiállítási ketrecekbe. A kiválóra minősített példányok közül egy kék szíves hím és egy fehér egyszínű tojó lett a kiállítás győztese. 2004. januárjába Debrecenben a Fajta Európa Kiállításon 87 fésűst állított ki a fajtaklub tagsága, köztük 28 fehér, 1 sárga és 1 vörös egyszínűt, továbbá 3 fekete, 20 kék, 20 sárga, és 12 vörös, valamint 2 AOC szívhátút. Európa Champion díjat kapott Becz Sándor kék szíves hím és fehér egyszínű tojó galambja, továbbá Csordás Imre kiváló kék szíves fiatal hím galambját/11FD/ különdíjjal, Sumbo Ernest Balázs igen jó minősítésű sárga szíves tojó galambját /15FD/ különdíjjal és Hídvégi Zoltán igen jó minősítésű AOC szívhátú hím galambját /12FD/ különdíjjal jutalmazták. Kizárás sorsára jutott 1 fehér egyszínű tojó, 1 sárga szíves tojó és 1 sárga szíves hím. 2004. november 6-7-én, Nagyatádon volt a fiatal galambok Országos Nemzeti Kiállítása, melyen kiállítottak négy sárga és három vörös szíves fésűs galambot, a benevezett kék szívesek ketrecei üresen maradtak. A sárga szívesek jó és igen jó minőségűek voltak, a vörös színűek pedig élősködők miatt ki voltak zárva. Hogy miért miért nem, a bírától 97 pontot, azaz kitűnő minősítést kapott a 959-es számú kiállítási ketrecben lévő sárga szíves annak dacára, hogy hiányoztak a fésű mögül a tollforgók. Így a lyukas fésű lefutó lánca mellfodor benyomását keltette, mindezek mellett keskeny és rövidelőkéje is volt. Rákoskeresztúron, 2004. november végén kiállítottak négy vagy öt kék szívest-, melyek olyan gyenge minőséget képviseltek, hogy a kiskunfélegyházi keringő nevet, valamint a takarmányt meg sem érdemelték, és a bírának fajtajelleg hiánya miatt a versenyből az összes példányt ki kellett volna zárnia. Monoron rendezett Nemzeti Galamb Kiállításon 9 fehér 2 fekete 1 sárga, vörös és 1 kék egyszínű, továbbá 5 fekete, 7 kék, 5 sárga és 1 vörös szívhátú, összesen 31 kiskunfélegyházi keringő volt a kiállítási ketrecekben. Kiváló minősítést kapott Becz Sándor 2 fehér egyszínű tojó galambja, melyek közül az egyik /04/ felajánlott díjat kapta meg, továbbá kiváló minősítést kapott Hídvégi Zoltán kék szíves hím és tojó galambja. 2004. december 18-19-én rendezte Kiskunfélegyházán a helyi egyesület a kiállítását, melyen 76 fésűst mutattak be. Huszonkettő kék, hat fekete, tizenhét sárga, és tíz vörös szíves mellett huszonegy egyszínű, fekete, fehér, sárga és vörös volt kiállítási ketrecekben. A helyi tenyésztők kitettek magukért a hatvannégy fésűssel-, melyek közül kilenc egyed volt egyszínű. A meghívott tenyésztők 12 egyszínű keringőt állították ki . Kiállítás győztes lett a kiválók közül egy kék szíves hím és egy sárga szíves tojó. A kiválóra minősített egyedek között ideálisnak mondható karakteres fejű és test nagyságú galamb az 55. sz. kiállítási ketrecben volt látható, ez a galamb érdemelte volna meg a kiállítás győztese címet. Rákospalotán 2005. január 16-17.-i kiállításon bemutattak - egy igen jó kategóriába tartozó sárga szíves hímet, mely a bírától kiváló minősítést kapott, míg a három kék szíves csak jóindulattal kaphatott volna megfelelő minősítést, ugyanakkor a fekete szíves tojó a Rákoskeresztúron látott fésűsök minőségi szintjét ütötte csak meg. 2005. január 22-23.-án, Cegléden a Vasutas Sportcsarnokban az IKC és a sirályka fajtaklub kiállítása keretében tartotta a kiskunfélegyházi- fajtaklub és a kiskunfélegyházi baráti kör a kiállítását, melyen a tenyésztők közel 150 fésűst mutattak be. Jó érzés töltött el, mert a bejárati ajtón át belépve a csarnokban a kiskunfélegyházi keringők emeletes ketrecsorai fogadtak. A baloldali ketrecsorokban a fajtaklub, a jobboldali ketrecsorokban pedig a baráti kör galambjai várták a kíváncsi látogatókat. Visszatetsző volt viszont, hogy mindez nem a fajtaklub keretein belül történt és erőfelmérésnek tűnt. A baloldali ketrecsor-elején 38 kék szíves nyitotta a fésűsök sorát, ahol az első kiváló minősítésű madár a 304. számúban volt látható. A galamb karakteres feje és korrekt felépítésű fésűje, továbbá kerek előkéje és testnagysága megfelelt a kívánalmaknak, a csőre viszont lehetett volna vastagabb, ugyanakkor a szárny és farok kissé hosszúnak tűnt. Kiváló minősítést kapott a 307-es sz. kiállítási ketrecben lévő madár is. A 309. számú ketrecben a fajtagyőztes kék szíves tojó félkör alakú ugyanakkor ritka bélésű és zilált láncú fésűvel és rövid előkével volt látható. Nem rontott volna az összbenyomáson egy kicsivel rövidebb farok és szárny. Kék szívesek közül a legszebb fiatal hímnek járó címet a 315. sz. ketrecfüggvény mögött található madár kapta, annak ellenére, hogy a jó alakú fésű mögül hiányzott a rozetta, és kissé zilált volt a fésű lefutó lánca. Színgyőztes lett a 323. sz. ketrecben bemutatott kék szíves hím, melynek hatalmas, karakteres feje és korrekt szerkezetű fésűje, valamint szép, nagylabda előkéje mellett a kívánatosnál valamivel nagyobb teste volt. A kékek sorát 1 indigó, 3 olaj és 3 vörösfakó színű követte, majd a következett a 6 vörös 15 sárga, melyek közül szín győztes volt a maga igen jó minősítése mellett egy sárga szíves hím, melynek igen széles feje és alacsony tűzésű fésűje volt sörénynek nem mondható képződménnyel. A jó test tartása mellett a szárny és farok volt hosszú. A sorban következett 10 fekete szívhátú, melyek közül Sumbo Ernest 95 pontos hím galambja kapott szín győztesnek járó díjat. A fekete szívesek után a 21 fehér egyszínű következett. Kiváló minősítést kapott a 377. sz. ketrecben lévő tojó, melynek a fésűlánca kissé ziláltnak tűnt. Ideális test nagysága mellett púpos volt a farktőnél. Ugyancsak kiváló minősítéssel bírt a 379. sz. ketrecfüggvényű tojó, melynek sarkos és elakadt fésűje mellett a tollfogója sem volt meggyőző, továbbá hosszúak voltak a szétálló farok tollai. A 387. sz. ketrec lakója kiváló minősítés mellé megkapta a színgyőztes címet is. A fésű- és a lefutó lánc éle nem volt folyamatos, mert bevágás szakította meg a jobb oldalán. Ideális test nagysága, felépítése és tartása volt 390. sz. ketrecfüggvény mögötti tojónak, mely ugyancsak kiváló minősítést kapott. Igaz, hogy a fésűje kissé mélyen volt tűzve. Fajtagyőztes címet kapott a 393. sz. ketrecben kiállított fehér hím. A hatalmas karakteres feje és a kívánatos test- nagysága, felépítése és tartása indokolta a bíráló döntését. A 394 . sz. ketrecben lévő hímnek volt a fehérek közül a legjobb szerkezetű fésűje ugyanakkor a testtartása magasabb volt a kelleténél. A 3 sárga, 5 vörös, 4 fekete, és 1 kékkovácsolt zárta az egyszínűek sorát, míg a röpdében 8 kék szíves került bemutatásra. A sima fejű keringők után a jobboldalon a barátikör fésűsei következtek. A 461. sz. alatt bemutatott kék szíves tojó - annak dacára kiváló minősítést kapott a bírálótól, hogy a fésűjének baloldalán bevágás szakította meg a folyamatát és a nagy teste mellett még magas állása, és szűknek mondható előkéje is volt. A 462. sz. ketrecben lévő sárga szíves tojó, melynek fésűje alacsonyan tűzött és kusza volt a tollforgói és sörénye is hiányzott, mégis kiváló címmel büszkélkedett. Tenyésztői elismerésben részesült a 466 sz. alatt kiállított, kiválóra minősített kék szíves hím, melynek fejnagysága arányos volt a test nagyságával, a csőre pedig vékony. Ezen hibák mellett a lapos melle volt emeltebb a kelleténél. Kiállítás győztes a 467. sz. ketrecben kiválóra minősített vörös szíves hím volt, melynek igazi nagylabda előkéje /eleje/, nagy feje, ugyanakkor fésűje- mélyen tűzött és a jobb oldalán pedig sarkos volt, teste megközelítette a közepes nagyságot. Kiállítás győztes kék szíves tojót a 469-es ketrecben lehetett felfedezni a sörényhiányos és kócos láncú fésűjével. Mindezen hiányosságok mellett kollekcióból csak ez a jó testállású galamb érdemelt kiváló minősítést. A 475. sz. ketrecben lapított keskeny fejével, alacsony homlokával, szűk orrnyergével és hosszúnak mondható lábaival egy kiválóra minősített kék szíves hím, melynek a farok aljának színe hagyott némi kívánnivalót maga után. Kiváló minősítést kapott az a fekete szíves hím is, mely a 481. sz. ketrecben volt látható. Jól látszott a keskeny feje, emelt melle és lógós szárnyai. A 485. sz. ketrec lakója egy vörös szíves hím volt alacsony, rövidszálú, részben színes bélésű /fésű pontos/ fésűje ellenére is kiváló minősítéssel. Kiváló minősítéssel feszített egy vörös egyszínű hím a 487. sz. kiállítási ketrecben, holott megfelelő minősítést is -ha a baloldalon kerül bírák elé, csak jó indulatból kapott volna. Ugyanis a galamb feje kicsiny és keskeny, csőre pedig olyan volt, mint az indus galamb csőre dudorok nélkül. A fésűje mélyen tűzött, laza szerkezetű és szegfűs volt. Továbbá a test-nagysága, felépítése és állása, illetve tollas csűdje sem felelt meg a kívánalmaknak. Összefoglalva a látottakat Dúc látogatások alkalmával láttam fésűs állományokat, továbbá a fentiekben ismertetett kiállításokon találkoztam e fajta jeles képviselőivel is. Csak e fajta hazájában nem volt módom tenyészeteket megtekinteni. Mivel a galambászok a legjobb minőségű madaraikat szokták kiállításokon bemutatni, így egy általános kép alakult ki előttem a fésűs állományaikról, és meglepett a minőségi lemaradásuk. Az utóbbi években a fehér egyszínű galambok kiugróan feljavultak és a minőségük megközelítette a kék szívesek minőségét. A kiválóra minősített egyedek közt azonban akadt még egy-egy olyan példány, melynek valamely testrészén volt ugyan kiküszöbölendő hiba, de annak ellenére is jó típust mutatott. A kék rajzosokat és a fehér egyszínűket a minőségi sorrendben a sárga, vörös és a fekete szívesek majd az egyéb egyszínűek követték. Leggyakrabban előforduló hiba volt a kiválóra minősített egyedeknél a fentiekben leírtakon kívül, hogy egyes példányok feje nem volt megfelelő nagyságú, mert a homlok alacsony vagy pedig keskeny volt. Láttam olyan galambot is, melynek az alacsony homloka keskeny is volt. És több galambnál az arcél sem ívelődött. Előfordult olyan eset is, hogy a fésű nem volt egységesen félkör alakú és enyhén hátra dűlő, hanem a galamb tarkóján túlzottan magasan tűzve már, már a főkötőre emlékeztetett. Továbbá a fésű és a lefutó láncok tollazata sem volt minden esetben dús és rendezett. És több állatnál a fésűláncok végei nem elfogyva futottak be a nyak tollazatába, hanem folyamatuk egyszerűen csak megszakadt, és végük lett, mint a botnak. Több fésűsnél a nyak nem rövid, hanem középhosszú volt, mint az egykor a fajtába bekeresztezett komáromi bukó nyaka. Ezeknél, a madaraknál túlzottan ívelődött a sörény. Mivel a hát közelében lévő tollak nem hajlottak kellően a nyakra és a hát felső részére, így tarajszerű képződményre hasonlított, nem sörényre. A bírálatról röviden Ha egy kiállításon egy szervezet és egy csoportosulás ugyanazon fajtával vesz részt, és azokat mindkét oldalon fajtaklub bírálói minősítik, akkor elvárható lenne, hogy a galambok minősítése egységes és ne kettős mércével történjen. Cegléden ugyanis a fajtaklub győztes galambjainak sorába érdemtelenül emelte a bíra a barátikör galambjait annak ellenére, hogy azok nem feleltek meg a fajtaleírás azon követelményeinek, melyek megszabják a kiváló minősítés elérhetőségét.
Borsos Imre Fajtaklub örökös tagja
Kiskunfélegyházi keringő fajtaismertetője
E fajtaismertető célja, hogy a tenyésztői tapasztalatokat és a fajta leírás ismérveit kiegészítve alakítsa ki a tenyésztők és bírálók tudatában a kiskunfélegyházi /fésűs/keringő elképzelt típusát. Mivel a galamb igen képlékeny, ezért jól alakítható és formálható állatfajta, melynek megjelenésével szemben a tenyésztő generációk igénye is változó, így állandóan átalakulóban van. A fésűsök tenyésztőinek is célja, hogy a tenyésztésben már elért minőségi színvonalat –fenntartsák vagy még tovább növelve azt, kitenyésszék az ideális típusú fésűs galambot. A fésűsök bírálóiknak pedig kötelességük, hogy hozzáértő és következetes bírálatukkal segítsék a tenyésztőket, hogy céljaikat mielőbb megvalósíthassák. Hogy egy galamb megfelel-e a vele szemben támasztott követelményeknek, azt az első megtekintéskor mutatott összképe, vagyis a szemlélőre ható összbenyomása alapján ítélhető meg. Az összbenyomás mit is fejez ki azt Dr. Török István így fogalmazta meg:” Az a kérdés, hogy a galamb az első rátekintésre mennyiben felel meg a fajta típusának, annak az eszményképnek, amely ott él a szakképzett tenyésztő vagy bíráló tudatában.” A tenyésztők nagy része galamb vagy galambok vásárlásának alkalmával, rátekintéssel, az összbenyomás alapján választottak és választanak ma is ki egyedeket más galambászok állományaiból, ha galambjaik vérfrissítésre szorultak, illetve szorulnak. A kiállítások alkalmával a bírálók is először az összbenyomás alapján sorolják különböző kategóriákba az állatokat, mert az első rátekintés alkalmával eldöntik, hogy azok, melyik minőségi csoportba tartoznak. Összbenyomás alkotói Az összbenyomás alkotói a galamb küllemi jegyei, a következők: - fej a fésűvel, csőrrel és szemmel, - test- nagysága, felépítése, tartása, - tollazat rajza és színe. Fej A kiskunfélegyházi keringő elsőrendű küllemi jegye a fej, amit a fésű, csőr és a szem tesz jellegzetessé. Tenyésztői törekvések célja, hogy a fésűs galamb feje a test méreteihez képest legyen nagy és gömbölyded. A széles és magas, domború homlok, a félkör alakú kagylós fésűvel és a közepes nagyságú szemekkel, valamint az ideális- nagyságú és állású csőrrel e fajtára jellemző karaktert képezzen. A XX. Századforduló táján született idős galambászok elmondása szerint már nagyapáik is a dió, vagyis a gölődin fejű példányok kitenyésztésére törekedtek. /a krumplis gombócot nevezik Kiskunfélegyházán és környékén gölődinnek./ A fejnek úgy méreti, mint formai követelményei vannak. A fejhosszúság, magasság és szélesség arányaiban észlelhetőek az eltérések. Széles és magas a domború homlok a felső csőrkáváig alig keskenyedik, az arcéle pedig ívelődik. A homlok akkor magas kellően, ha a felső csőrkáva és a homlok találkozási pontja a szem alsó szélének síkjába vagy az alá esik. Az alig ívelődő fejtető- hosszúsága kismértékben haladja túl a szélességét. A fejtető vagy fejbúb kétoldalt a szemek irányában a halántékokkal kis ívben, a homlokkal pedig ívelten, illetve törésmentesen találkozik. A domborodó halántéktájak biztosítják a szemek és szemgyűrűk közel párhuzamos elhelyezkedését. A tarkó alig észrevehető, mert közte és a fésű közti részt a fej tollazata kitölti. Domborúak a pofák az úgynevezett arci részek, melyek ívelten találkoznak a domború homlokkal. A pofák enyhén pöfézettek. A hímek feje nagyobb a tojók fejénél, kifejezett a nemi jelleg. Fésű A fajtát széppé és különlegessé mindenek előtt a félkör alakú bélelt, kagylós fésű teszi. A nyak oldalakon, a nyak hátsó élén, a nyakszirten két középpont körül kialakult tollforgók fej felé és előrehajló tollai a fésű, illetve a láncok külső tollazatát alkotják. Fésű viszonylag magasan tűzve helyezkedik el. A felső része fésűtányér, mely a fejtől elállva enyhén hátradűl, és élben végződik. Végeihez a fülek mögött, csatlakoznak a lefutó láncok, élük folyamatos, és bevágásoktól mentes. A fésű él és a lefutó lánc élek nem egyenes vonalban, hanem a fülek mögött a tollforgók külső ívét követve futnak a nyak oldalaira, és fokozatosan elfogyva belevesznek a nyak tollazatába. A hímek nyakán rövid, míg a tojók nyakán hosszabb a gallérszerűen lefutó lánc. A fésű- nagy terjedelmű, tiszta metszésű és masszív felépítésű, a galamb kézbevételkor nem ugorhat össze, és nem eshet szét, illetve nem szegfűsödik, rózsásodik. A rajzosok fésűjének- belső tollai a bélés tollak fehérek, a külső tollak pedig színesek. A fésűtányér és a fésűláncok béléstollai a fej, illetve a nyak tollazatából erednek. A fésű és a fej között akkor van összhang, illetve harmónia, ha a fésű kehelyszerűen díszíti a tarkót, és éle csak annyira ér a fejtető síkja fölé, hogy a tarkó és a fésű közti fejtollazat alig láthatóan horpad be, illetve nem emelkedik a fejtető síkja fölé, így nem nyomja el, engedi érvényesülni a fejet. A rövid, laza sörény, melynek éle alig ívelődik, teszi széppé és határozottá a fésűt. A szabályos tollforgók előre és hátrafelé hajló tollainak kisebbik része a nyak hátsó élén két oldalról összeérve a rövid, alig ívelődő, laza szerkezetű sörényt képezik, míg a nagyobbik részük a nyakra simulnak. Csőr A kiskunfélegyházi keringő galamb akkor sem tartozik a rövidcsőrű galamb fajták közé, ha a közép hosszúnál jóval rövidebb csőrt tartunk számára ideálisnak. A csőr hosszúsága közelítsen ugyan a rövid csőr mérete felé, de a paramétereik nem lehetnek azonosak. A csőr illeszkedése, akkor megfelelő, ha a csőrkávák záródásának vonalát- a tarkó irányába meghosszabbító gondolati egyenes a szem alsó szélét nem érintve, közvetlenül a szemgyűrűk alatt halad el. A csőr alsó és felső kávákból áll. A felső káva dobozfedél szerűen záródik az alsó kávára. A felső káva ívelődő középvonalában kimagasodik a csőr orma, mely a hegyén kampóban végződik. A felső káva tövében helyezkednek el az orrlukak, melyeket bőrkupak, az úgynevezett viaszhártya /orrdudor/ borít . Hogy a csőr megfelel-e a vele szemben támasztott követelményeknek, azt mindenkor a fej, fésű, csőr és a szem összhangja, harmóniája mutatja. A csőr összes méretarányának, formájának és alakjának kell összhangban lennie a jellegzetes fejjel, fésűvel és szemmel, hogy az egyed kurta csőrűnek tűnjön. Tudjuk, hogy e fajtának- a középhosszú csőrű röp galamb- átformálása rövidebb csőrű díszgalambbá más rövidebb csőrű fajták bekeresztezésével és céltudatos szelektálásával valósult meg. A csőr hosszúsága a fajtaleírásban mm-ben van meghatározva, mely viszonyítási szám. Ugyanis a csőr hosszúságát és vastagságát sem, a tenyésztésben sem pedig a bírálat során nem méregetik tolómérővel. A rövid csőrt kicsiny, gyűszűnyi fejű és kurta fésűjű galambon kitenyészteni, és örökletessé tenni könnyebb, mint az olyan egyed esetében, melynek ideális nagyságú a feje és hosszú tollakból álló félkör alakú kagylós fésűje van. A csőrnek nemcsak hosszúsága, hanem szélessége, magassága, alakja és formája is van. Széles és vastag a csőr az orrnyeregnél. A homlok és a felső csőrkáva találkozásánál mért csőr szélességét a találkozási ponttól a csőr hegyéig mért hosszúság eléri, és kis mértékben túl is haladja. Finom metszésű a csőr, ha az előzőekben ismertetett követelményeknek megfelel. Továbbá az orrdudorok- simák, nem tasakosak és enyhén porozottak. Szem A Kiskunfélegyházi keringő szemének nagyságát a szemgyűrűk mérete, alakja, formája és átmérője határozza meg. A szemek nagysága nem arányos a fej nagyságával. Csak a parlagi galamb szemnagysága arányos a fejének nagyságával, mert azt a célszerűségnek megfelelő nagyságúra a természet alakította ki. A szemgyűrűk méretének a fej nagyságához viszonyított aránya e fajtának közepes nagyságú és közel párhuzamos elhelyezkedésű szemet tett kívánatossá. Csak közepes nagyságú szemek meglétével lehetséges a fej, szem, fésű és csőr összhatás harmóniája. Úgy a kicsi, mint a nagy szemek megbontanák ezt az összhatást, és a fej elveszítené jellegzetességét. Csak simaszövetű, vékony, kör alakú és világos pergamen színű, szemgyűrűk nyújtanak kívánatos megjelenést e fajtának. A pacalszerű szemgyűrűk nem felelnek meg a követelményeknek, mert redőzöttségük miatt durvák és vastagok. A pupilla kör alakú és fekete színű a fajta miden változatánál. Váltakozó viszont a szivárványhártya színe a fajtán belül is, mert a rajzosok és a fehér egyszínűek esetében sötétbarna /bükkönyszem/, a vörös, sárga és fekete egyszínűek szivárványhártyája pedig gyöngyszínű. Test nagysága, felépítése, és tartása A kiskunfélegyházi keringő sokat vitatott és sarkalatos kérdése a test nagysága, felépítése és tartása. Úgy a fajtán, mint a szín és rajz változatokon belül is vannak testnagyságbeli eltérések. Már elődeink is a közepes keringő nagyságtól kisebb testnagyságú galambokat kedvelték. Ugyanis a túl kicsi testű egyedek fejének mérete nem érte el és ma sem éri el a kívánt nagyságot . Az ilyen egyedek homloka nem kellően széles és magas. A fajtához kellően értő tenyésztők és bírálók számára a közepes keringő nagyságtól kisebb testnagyságú meghatározás elegendő. A galamb test méreteinek centiméterekben történő megadása felesleges. E fajta teste, vagyis a törzse rövid, zömök és jól izmolt. Széles a hát a vállaknál és a derék irányában keskenyedik. Ha kézbe vesszünk egy ideális testfelépítésű egyedet, akkor úgy érezzük, hogy az kicsúszik onnan. Az ilyen galamb csak egészséges jó csontozatú és izomzatú lehet. A fésűs csontozata nem lehet degeneráltságig elfinomult vagy durva, mert az ilyen galambon nem alakulhat ki az -az izomrendszer, mely a kívánatos megjelenést biztosítja. Egykoron a félegyházi fésűs kiváló szálló volt, alkatilag is a repüléshez idomult. Keskeny és húzott volt homloka, emelt a melle így kecses madárnak tűnt. A zárttartási mód, a rendszeres repülés hiánya megváltoztatta a galamb csontozatát, izomzatát így elvesztette röp készségét, díszgalambbá vált. Függőleges tartású nyak köti össze fejet a törzzsel. A nyaknak három részét különböztetjük meg: - a mellső nyakat, melyhez áll, torok és a begy tartozik, - a hátsó nyakat, melynek élén a laza sörény található, és - a nyak oldalakat, melyeken helyezkednek el a tollforgók és lefutnak a fésűláncok. Az előre domborodó begytől a kimetszett toroktájig alig vékonyodó nyak olyan rövid, hogy hátulnézetből szinte nem is látható és úgy tűnik, mintha a fej a vállak közül nőtt volna ki. A jól izmolt mell széles és domború és alig emelt. Íve törésmentesen találkozik a hastájékkal. Az izmos és széles, kellő mélységben hordott mellű példányok közel vízszintes tartásúak. E fajta egyedének széles a háta a vállaknál, mely rövid, a farktő felé keskenyedik és enyhén lejt. Tenyésztők a vállakat, hátat, derekat és a farktőt egységbe foglalva csak hátnak nevezik. Izmosak a szárnyak és a testhez szorosan simulnak. A széles szárnypajzshoz csatlakozó elsőrendű evezőtollak hegye a szélső kormánytollon fekszik és annak végét, csaknem eléri. A szárnyvégek nem kereszteződnek. A másodrendű evezőtollak a hát alsó részét takarják. A farok viszonylag rövid, zárt, a hát vonalát követve enyhén lejt és a vége felé keskenyedik, vége a talajt nem érinti. A kormánytollak száma 12. Zsírmirigy /píp/ a farktőn található. Rövid lábak teszik lehetővé e fajta alacsony testtartását. A galamb has tollazata csaknem érinti a talajt. A galamb lába combbal csatlakozik a törzshöz. Az úgynevezett felsőcomb tollal fedett, a szárnyak teljesen elfedik, nem áll ki a testből. A combot követi a tollas lábszár, melyet alsócombnak is neveznek. A lábszárat a has tollai takarják. Rövid és vastag a csüd, tollak nem fedik, pikkelyekkel borított és kárminvörös színű. A kicsiny ujjak hajlíthatóságát az apró ízek, az úgynevezett ujjpercek biztosítják, melyek alsófelén vannak a talpgumók. A vastag szarurétegű karmok a végső ujjperceken képződtek, színük megegyezik a csőr színével. A láb hosszúságát a lábszár és a csüd méretei adják. A viszonylag széles lábközből induló lábak úgy viszik a zömök testet, mintha a lábak nem is lépegetnének, hanem görgőkön gurulna. A régi tenyésztők „gurulós, kis galambnak” mondták a fésűsöket. Tollazat és rajz Amíg e fajtát rendszeresen röptették tollazata dús volt, és a testhez feszesen simult. Amikor pedig a galamb szépsége került előtérbe mellőzve a repülési készségét, a zárttartás és a szoros rokontenyésztés nemcsak a csontrendszerét és izomzatát változtatta meg, hanem tollazatát is. Megfigyelhető a tollszerkezet lazulása, keménységének és feszességének csökkenése. A kiváló minőségű fésűsök testéhez lazán simul a tollazat, mely között olykor előfordulnak selyemtollak is. A tollazat színe a galamb test egész felületén tiszta és telt, illetve árnyalatoktól mentes és fémes csillogású. A színes tollazat színező anyagokban gazdag, jól pigmentált. Tudjuk, hogy a tartási viszonyok változásai díszgalambbá alakították át e fajtát. Megváltozott a fésűs testfelépítése és testtartása. A galamb rajza viszont változatlan maradt. Igaz, hogy a rajzhatárok nem minden egyednél élesek és szabályosak, mint a múltban voltak, mert a fajta csőrének kurtítása végett keresztezték számos rövidebb csőrű galambfajtával. A kiskunfélegyházi keringőnek rajzos és egyszínű változatát standardírózták. A rajzosok esetében a fekete, kék, kovácsolt kék, vörös és sárga, valamint a dun /a máj, vagyis csokoládébarna/ és az ezüst színűek vannak elismerve. A rajzosok, vagyis az úgynevezett szívhátúak alapszíne fehér. Fehér a fej a homlokfolt /hód/ kivételével a fésű a lefutó lánc bélése, valamint a nyak eleje az úgynevezett előke, melynek szélei a lefutó láncok vonalát követve lefutnak a nyak kétoldalán úgy, hogy a szárny búbok irányában kiszélesednek és a begy aljánál nagy ívben záródnak. Fehér továbbá a mell közepétől a combok és lábszár, a has, lágyék, derék, a farkfedő és támasztó tollakig, a szárnyak és hát a szívrajz kivételével. Színes a homlokfolt /hód/, melynek szélei a csőrzugtól kiindulva kétoldalt a szemek irányába úgy futnak, hogy a szemgyűrűket nem érintik és a fejtető közepén ívben záródnak. Színes továbbá a fésű és a lefutó lánc külső oldala, a nyak hátsó fele, a tollazat a begy aljától a mell közepéig a farok a támasztó és fedőtollakkal együtt. Az egyszínű változatnál a fehér, fekete, sárga vörös és a dun színűek az elismertek. A kiskunfélegyházi keringő tenyésztése és bírálata során tapasztalhatók enyhe és súlyos hibák. Enyhe hibának minősül minden olyan eltérés a fajtaleírás kívánalmaitól, mely nem bontja meg a fajta összhatásának harmóniáját. Súlyos hibának kell minősíteni a fajtát meghatározó fajta jegyek hiányosságait, melyek megváltoztatják e fajta, jellegzetes karakterét. A bírálók figyelmébe ajánlom A kiskunfélegyházi keringő nem röp és nem is kalitka galamb. A bírálat alkalmával erre figyeljenek oda. Nem tanácsos a minősítés megkezdése előtt a kiállítási ketrecek rácsozatán a bírálópálcát többször is végighúzva riadalmat kelteni a fésűsök között. Elegendő elmenni a ketreceik előtt, hogy megmozduljanak és megmutassák magukat. E fajta szelíd és bizalmas a hozzá közelítő emberhez, de szépségét csak számára nyugodt környezetben mutatja meg, ugyanis ott veszi fel eredeti tartását. Csak ebben az állapotában szabad megítélni a ketrecben lévő egyedet, mert ekkor van mód és lehetőség arra, hogy méretének, testfelépítésének és testtartásának összhangja, illetve harmóniája alapján minősítést nyerhessen. Különösen a fej, szem, fésű és a csőr összhatásának harmóniája hitelt érdemlően, csak ilyenkor a kiállítási ketrecben értékelhető. Ehhez kézbe venni szükségtelen, mert megriad a galamb, és természetellenes helyzetbe kerül, így pedig kedvezőtlenül megváltozik testrészeinek aránya, és a megbomlott összhatás irreálissá teszi az értékelését. Borsos Imre Fajtaklub örökös tagja
Galambász történetek Alpáron / Tiszaalpár/ az alvégben élt egy galambászgalambász, akit Szabó Pistaként ismert a falu, de személyében Szabó úrnak szólították. Gazdag kereskedő lévén volt egy vegyes boltja a lakóházában, és szőlőtermesztéssel is foglalkozott. A vegyesbolt pultja mögött többnyire a felesége szorgoskodott. Szőlős kertjében pedig napszámosokkal dolgoztatott és csak ellenőrizni járt ki hozzájuk az egylovas fogatával, melyet cséza kocsiként ismertek a faluban. A lova olykor, miként egy táltos paripa, gazdával a kocsit inkább röpítette, mint húzta. Szabó úr néhanapján leváltotta feleségét a pult mögött és őkelme szolgálta ki a vásárlókat az ebédfőzés ideje alatt, a déli tizenkétórási zárásig. Szabó úrnak rengeteg galambja volt. A ház udvarára épített galambházában tartotta galambjainak nagy részét, de a lakóház padlására is jutott belőlük. A megtalálható volt több fajta magyar keringő galamb, köztük a kiskunfélegyházi keringő is, minden változatában. Galambjait ugyan nem hajtotta, de napjában fel-fel riadtfel-felriadt egy-egy falkányi galamb és néhány kört leírva repültek a gazda terebélyes portája felett, majd a repülést megunva megültek társaik közé a szomszéd háztetőre. Ha ilyen féle felröppenések szeles időben történtek, akkor Szabó úrnak mindig volt galambvesztesége. Ugyanis az utca másik oldalán harminc-negyven méternyire lakott Nagy Feri Jóska, akit Göndörnek neveztek a félegyházi galambpiacon.. A két galambász galamb óljai közt negyvenméternyi távolság lehetett, közöttük egy- magas kőfal és deszkából készült nagykapu emelkedett. Göndör, ha meglátta a szomszéd szálló galambjait, azonnal felhajtotta beszoktatott állományát, melyek összekeveredtek a szomszéd madaraival. Ilyenkor Göndör az udvarra dobálta a repülésre képtelen, csonkított szárnyú egyedeket, hogy azokat látván a galambjai mielőbb megüljenek. A tetőre leszállt falka között mindig volt egy-egy megtévedt szomszéd galamb. Göndör galamb óljának ajtója előtt fel volt támasztva az egyik oldalánál egy 20-25 cm -es hosszúságú bottal a csapónak nevezett csapda, amit a gazda készített vastagdrót keretből és a ráfeszített csirkehálóból. A csapó hossza 1,5 m szélessége 1m, a magassága pedig 0,15m lehetett és az egyik, a talaj felőli oldala nem volt dróthálóval beborítva. A csapót feltámasztó botnak a talaj felöli végére spárga- volt kötve, melynek a másik vége gangon végződött. Göndör galambjai már hozzászoktak a csapóhoz, mertnap mint nap alája szórva kapták az eleséget, ami most sem volt másként. Így az összes galamb a beetetett csapó köré repült a háztetőről, és tódultak a csapó alá, hogy éhségüket csillapíthassák, köztük az idegen galamb is. Amikor a szomszéd galambja-túljutott azon a pontonponton, ahonnan a csapó lecsapódásakor már nem tudott kirepülni, Göndör a spárgával kirántotta a támasztó botot és meg is volt az idegen madár. Ha az átlagosnál értékesebb példány került Göndör fogságában, akkor Szabó úr kezdett visszaváltási akcióba. És többségében sikeres volt az alkudozás, mert esetenként tucatnyi selejtes galambot is adott cserébe egy-egy befogott galambjáért. Olykor Szabó úr fogta be a szomszédja galambját, és akkor Jóska ment alkudozni, hogy megszerezze madarát. Göndör megtudta, hogy szomszédjának kellene egy szarkakeringő hím. Ekkor az egyik hosszú csőrű fekete szíves hím galambját fekete cipőkrémmel szarkarajzúra pingálta. Amikor végzett a galambfestéssel felhajtotta szálló falkáját és beszólt a vegyesboltban a pult mögött tevékenykedő szomszédnak „Pista egy szarka hím kószál, éppen most repült fel a házad tetejéről”. Szabó úr a hír hallatára kiszaladt a boltból magára hagyva a vevőkkel teli boltot (hetipiaci nap volt) és a kisajtón átrohant egyenesen a galambházához, hogy felröppentse galambjait a fekete szarka hím lecsalására. Közben a magukra hagyott vevők méltatlankodtak és szidták az eltűnt a kereskedőt, ugyanis a piac után siettek volna haza az asszonyok, mert még az ebédfőzése előtt voltak. Az egyik vevő, aki ismerte a kereskedőt és átélt már hasonló helyzetet, bement a boltos lakásába és szólt a feleségnek, hogy jöjjön a boltba és szolgálja ki a vevőket, mert a férjének fontosabb a galambászat, mint az üzlet. Ilonka néni félbe hagyta az ebédfőzést és szó nélkül ment át a boltba kiszolgálni kuncsaftokat. Szabó úr pedig káromkodva kergette a felröppenni nem akaró galambokat és közben sóvárogva konstatálta, hogy a szarkakeringő Göndör galambjaival rója a köröket. Kis idő múlva sikerült a kereskedőnek repülésre fogni egy falkányi galambot, melyek közül néhány fiatal csaknem elérte azt a röp magasságot, melyen a szomszédja galambjai repültek, de a galambok nagy része a tetőket súrolva szálldosott és megült a szomszédház tetőre. A galambász fészerben talált egy üres jutazsákot és futott a háztető felé, hogy felriassza a repülni nem akaró galambjait. Mivel futása közben is az eget kémlelte átgázolt az útjában lévő galambitatókon. A jutazsákot- összegöngyölve dobta galambjai közé, mely szétnyílva felriasztotta a meglapuló galambcsapatot. A galambok meg riadva menekültek szélrózsa a minden irányába és némelyikük a göndör leszállni készülő falkájához csatlakozva az udvari galamb csapda alatt kötött ki. Ennek az esetnek voltam szemtanúja és a befogott galambok közül egy vörös egyszínű fiatal hím hozzám került.
A kiskunfélegyházi Papp Laci mesélte az alábbi történeteket az egyik látogatásom alkalmával: "Te Imre, az egyik nyárvégi galambpiacon Barta Gábor arra kért, hogy menjek el hozzá és nézzem meg a fiatal galambjait, melyeket abban az évben gyűrűzött be. Piac után gyalogosan mentünk Gáborral a Jókai utcai lakóházához, mert a cimbora biciglibicikli nélkül jött ki galambászni. Ahogy bementünk a ház udvarára Gábor két sámlit hozott a galambház elé és mondta, hogy üljek le, ő meg bemegy a házba és hoz valami innivalót. Az árnyékba falhoz támasztottam a biciklimet és leültem, hogy szemügyre vegyem a gazda galambjait. Alighogy leültem a számomra szimpatikusnak tűnő sámlira, egy üveg tripleseccel és két pohárral a kezében megjött Gábor majd ő is leült az üresen maradt ülőalkalmatosságra és poharazgatás közben folytattuk beszélgetésünket, melyet még utközben kezdtünk el. Elég az eléghez sok szép fiatal fésűs galambot szállított ki azon a nyáron az öreg koma, fekete szívest ugyan nem láttam, de kék, sárga és vörös színűekből többet is. Feltűnt köztük egy nagyon formás kék szíves süldő hím. Meg is kérdeztem a gazdát, te Gábor hogy adod nekem azt a kék fiatalt rámutatva a tetszetős madárra. Koma ötszáz forintért elviheted, volt a válasz. Ekkorra már elfogyasztottuk a triplesec jórészét. Zsebembe nyúltam és leszámoltam az öt piroshasút a kék fiatalért. A Gábortól vásárolt kék szíves fiatal sikeresen átesett a vedlésen és gyönyörű galamb lett belőle. November utolsó vasárnapja lehetett és eléggé le is hült a levegő mégis bebicigliztem a piacra. Vittem néhány selejtes galambot eladni, melyeket nem állt szándékomban kiteleltetni. Olcsó áron, de túladtam rajtuk mielőtt vége lett volna a piacnak. Már indultam volna hazafelé, amikor megjelent Gábor. Koma jó hogy itt talállak, mert beszédem van veled. Ki vele Gábor a mondókával mielőbb legyünk túl rajta, mondtam útra készülődve. Laci meg van-e még az a kék szíves fiók bak, amit a nyár végén elvittél? Meg ám mondom a komának nagyon szép lett a vedlés után, igazán a szívemhez nőt az óta. Koma mennyiért adod vissza nekem, szükségem lenne rá? Semennyiért sem válaszoltam röviden. Tudod mit Laci, gyere el hozzám és beszéljük meg, mondta Gábor. Jól van, menjünk, legalább megnézem, hogy mutatnak galambjaid a toll csere után, volt a válaszom. Nyomban el is indultunk a Jókai utca irányába mellettem tolva a kétkerekű járművemet. Ráérősen mentünk szinte sétálva tettük meg galambpiac és a vendéglátóm háza közti útszakaszt. Útközben a galambok költéséről beszélgettünk, és észre sem vettük, hogy a kapuhoz érkeztünk. Gábor kinyitotta a kiskaput és a szokott barátságos modorával tessékelt be házának udvarába. A szélesre kitárt bejáraton betoltam a biciklimet és a nagykapuhoz támasztottam. Közben a gazda eltűnt a lakásában. Én meg a galambház elé mentem, hogy kellően láthassam galambjait. Kisvártatva kezében egy üveg tripleseccel és két pohárral kijött a koma úgy, mint legutóbb, majd kezembe adta az egyik ivóalkalmatosságot és már töltötte is az italt. Eliszogattunk egy ideig, közben gusztálgattuk a kis mennyiségben kiszórt magvakat, felcsipegető fésűsöket. Meg kell hagynom, hogy sok jó fiatalt hagyott a koma. Laci azért kérdeztem, hogy meg van-e a kék bak, mert nagy szükségem van rá, ugyanis kelt egy tökéletes típusú és rajzú tojó fiatal a nyár végén és a süldő fiatalt kihozta a galambházból, hogy megmutassa. Na koma ehhez a tojóhoz kell a hím és a volierbe engedte, hogy visszakaphassam, bármit megadok érte. Valóban gyönyörű tojó volt, igaz csak a fésűje volt vedlésben, de tökéletes formát mutatott. Alkudoztunk, amíg ital volt az üvegben, végül megegyeztünk a kék hímért adott ötszáz forintot és 13 db galambot, melyek amúgy is eladásra kerültek volna. Ebéd után jött el Gábor a galambért, és amikor elköszönt a következőket mondta: Laci jól kibabráltál velem. Mire én azt a válaszoltam: Te akartad. A következő év januárjában a k |
Nem csak kezdőknek Krsjak Mihály cikke néhány általános érvényű tanácsot fogalmaz meg. |
Kiss János cikke az alföldi parasztgatyásról (Forrás:GKM) Látogatói kérésre feltöltve... |
A kiskunfélegyházi keringőről- Borsos Imre újabb írása
Visszatekintő /2008./
Kiskunfélegyházán az ismert, sikeres tenyésztők többsége kézműves /asztalos, csizmadia, kádár, kereskedő, szabó, stb./és földműves volt. Apáiktól lesték el a kézművesség és a föld megművelésének tudományát ugyanúgy, mint a galambtenyésztés csínyját-bínyját. Mesterségüket halálukig magas szinten művelték, és tovább nemesítették ősapáik által kitenyésztett galambfajtát, a kiskunfélegyházi keringőt.
Galambállományaik vérfrissítésére csak kiváló minőségű hímeket kereszteztek be, és rögzítették előnyös tulajdonságaikat. Tették ezt a nagyapáiktól és apáiktól ellesett tudásukkal, ismereteikkel úgy, hogy az öröklés tudományáról, a genetikáról még csak nem is hallhattak.
Elmondások szerint mellőzték a beltenyésztést, mert vérfertőzésnek tartották. Csak idegen vérvonalakból származó vagy annak vélt egyedeket pároztattak és állítottak költésbe. Galambjaikat színezetre való tekintet nélkül közösen ólakban, padlásokon tartották, és kijáratták a szabadba, hiszen szálló galambok voltak. A domináns hímek pedig származásra és színezetre való tekintet nélkül valamennyi tojóval párosodtak, így a szoros beltenyésztés és annak következménye a degeneráció valamely formája bizonyos mértékben jelen volt. Ugyanis egyensúlyzavaros fióka kelése akkoron is megesett, de nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget, kiselejtezték.
A második világháborút követően fellendült a helyi fésűsök tenyésztése, száznál is több falkát hajtottak város szerte, melyek többsége vörös-, sárga és fekete szíves volt, de repült közöttük kék rajzos és különböző színeztű egyszínű is.
Hogy rövidítsék a fajta csőrét, a hatvanas évek végéig bekeresztezték a komáromi bukó vörös és sárga rajzos változatát, a nagykőrösi rövidcsőrű kék szívest, az alföldi- körösi keringőt és a vörös pajzsos sirálykát.
A komáromi bukó galamb bekeresztezése közvetlenül a háborút követő években kezdődött. Az időben e fajta még szálló galamb volt, testfelépítése a repüléshez idomult, ugyanúgy, mint a bukóé, így az nem okozott különösebb gondot. De az már gondot jelentett, hogy az utódok nagy része komáromi rajzú volt, és repülés közben több bukfencet is vetettek megbontván a szállófalka egységét.
A galambászok többsége nagy, kerek előkés, elejes /helyi elnevezés/ szaporulatot remélt, de helyettük kis előkés /torkos/, mélyen a tarkó alatt tűzött, béleletlen, színes fésűjű és bukdácsolva szálló utódokat kapott a vegyes fajtájú költőpároktól. A küllemre igényesebbek ideje korán meg is szabadultak a komáromi bukóktól és a rá emlékeztető ivadékaiktól. Voltak azonban olyan galambászok is, akiknek kedvére volt az újfajta repülési mód és megtartva őket ki tudatosan, ki tudatlanul, a helyi fésűseikkel visszapároztatva tovább tartották a hibrideket, melyek szaporulatában olykor akadtak nagy elejes, és fehéren bélelt fésűjű galambok is. Az előrelátó tenyésztők fantáziát láttak az ilyen ígéretes fiatalokban és megszerezvén azokat, fajtatiszta vörös- sárga és fekete szíveseikkel pároztatva tenyésztették .
Az ötvenes évek elején a Nagykőrösről származó sima fejű, rövidcsőrű kék szíves hím bekeresztezése nemcsak a csőr kurtítását szolgálta, hanem lehetővé tette mind a négy színváltozat minőségének javítását. Ugyanis nem csak Katona Imre párosította a kék szíves utódait vörös-, sárga, fekete és kék szíveseivel, hanem a tőle elkerült példányokat más tenyésztők is a fésűs galambjaikkal költették, és több féle kiváló törzset tenyésztettek ki. Köztük Barta Gábor Móczár Lajos, Tóth György, Barna Papp László, Potyesz Lajos, valamint Vakuja Ferenc hogy csak az ismerteket említsem.
Barta Gábor állományát kiváló költő párok alkották a négy színváltozatból. Számtalan kiváló utódot gyűrűzött vörös- sárga és kék szívesektől csak a fekete rajzosaitól nem tudott kiváló minőségű utódokat hagyni.
Móczár Lajos többnyire a sárga- és vörös szíveseinek minőségével emelkedett ki a többi kiváló tenyésztő közül, de egy- egy kiváló minőségű fekete- és kék szíves költőpáros is gazdagította állományát.
Tóth Györgynek sikerült kitenyésztenie mind a négy színváltozatból igazán nagyfejű rajzosokat, szép tűzésű körfésűvel, különösen a feketék, valamint a cigány vérvonalú kékek tűntek ki az állományából.
Barna Papp László (Papp Laci) a hatvanas években hatalmas- koponyájú és fésűjű vörös szíveseket tenyésztett ki, melyek színe olyan volt, mint a cseppentett vér. A hetvenes évek elején Boros Bandi /Kotró/ vásárolt tőle két nagyfejű vörös szíves fészek hagyott fiatalt, majd az egyiket eladta, mert azt hitte, hogy az is hím, mint a testvére és csak akkor bánkódott, amikor tavasszal a hímnek vélt fiatal megtojt Dóda galambházában.
Vakuja Ferenc nevéhez az úgynevezett cigány vérvonalú kék szívesek kitenyésztése kötődik, de tartott kiváló vörös, sárga és fekete rajzos galambokat is.
Ismert volt a Potyesz féle fekete szíves vérvonal, melyről az a hír terjedt el, hogy őseibe bekeresztezte a fekete parókás galambot. Mondták ezt azért, mert keskeny fej és hosszú szálas fésű jellemezte az eladott példányokat. Arról viszont nem beszéltek, hogy Potyesz Lajosnak kiváló fekete rajzos törzsállománya volt, melyek közül négy fekete egyeddel részt vett Lipcsében az 1963. évi kiállításon, de vörös és sárga szíves állományának minősége sem állt hátrább a feketék minőségétől.
Herceg József asztalos mester a hatvanas évek közepe táján a csőr minőségének javítása céljából vörös szíveseibe bekeresztezte a vörös pajzsos sirálykát. A keresztezés buktatóira ráunva, a vörös színezetűeket a hetvenes évek elején eladta Gál Mihálynak, aki a legjobb minőségűeket a kiskunfélegyházi sárga szíves hím és vörös rajzos alfödi- körösi keringő tojó költőpáros leszármazottaival keresztezte. Majd a szaporulat szelektált példányait fésűseivel párba állítva, az évtized második felére számos kiváló minőségű vörös és sárga szívest tenyésztett ki, melyeknek nem csak a csőrük volt rövidebb, mint az elődeiknek, hanem már mély állásúak is voltak.
Az idegen keringő fajták bekeresztezésével megtörtént a fajta szükségszerű vérfrissítése, génkészletének felújítása, ezáltal megnőtt a vitalitása, feljavult és jellemzővé vált a jó nevelő kézsége. Kettesével keltek, és növekedtek, majd hagyták el fészkeiket a kis galambok, melyekből szakszerű szelekcióval a rajzosok számos kiváló törzsét tenyésztették ki.
A 90-es évekre ezek a kiváló törzsek a kék színezetűek kivételével felszámolódtak, mert kitenyésztőik elhaláloztak, galambjaik pedig hozzá nem értő galambászok tulajdonába kerültek és tönkrementek.
A tenyésztők felnövekvő generációja a korábban mellőzött kék rajzosok tenyésztését helyezte előtérbe, és a kékek számos vérvonalát alakította ki. Közülük a fajtatiszta cigány vérvonal lett a közkedvelt. És napjaink kiváló törzseit, vonalait is az egykori a cigány vérvonal küllemi jegyei jellemzik.
Az egyszínűek között vezető szerepet játszó fehér törzs minőségének a rajzosok színvonalára való felhozása a 90-es évek közepétől egy évtizedet sem vett igénybe, Kiinduló őseik fajtatiszta kiskunfélegyházi keringő- vörös szíves hím és kék szíves tojó, valamint kiskunfélegyházi keringő és komáromi bukó ősöktől származó egyszínű- fehér hím és fehér tojó, melyek magukon hordoztak még egy-egy fajtajegyet a bukó ősöktől. Tenyésztőjük a négy galamb utódait szigorúan fejre, fésűre, rövidnek mondható vastag és kúpos csőrre, a test- nagyságára, felépítésére és tartására és a fehér színváltozatra szelektálta. Időnként vérfrissítés gyanánt a kiskunfélegyházi keringő rajzos változatából különböző színezetű, egyedeket keresztezett be, melyek fajtajegyei azonosak voltak galambjai fajtajegyeivel.
A kék rajzos fajtatiszta, kiváló törzsek vitalitása, jó nevelő készsége, illetve szaporasága a szoros beltenyésztés miatt már a múlté.
Lerövidült a tojásrakási ciklus, ugyanis a kisgalambok kikelését követően néhány nap elteltével kezdetét veszi az öreg galambok párzása majd a tojásrakása.
A tojások egy része üresen marad, vagy, ha fias is lesz, akkor a kikelések időpontját megelőző napokban fulladnak be a fiókák. És előfordul, hogy a fióka körbe ütögeti a tojást, de kibújni már nem bír vagy, ha mégis kibújik a tojásból egy- két nap múlva, úgy pusztul el, hogy begytejet sem kapott.
Az állományokban elszaporodtak az olyan egyedek, melyeket az úgynevezett kicsi mogyoró fej, a csontos alacsony homlok és az íveletlen arcél, valamint a horpadt fejtető jellemez.
Szembetűnő a csőrkávák elvékonyodása. Gyakran fordul elő, hogy négy-öt napos fióka felső csőrkávája- már egy mm-rel is rövidebb, és nem záródik dobozfedél szerűen az alsóra, hegye lecsúszik róla, és keresztirányban növekszik.
Az egyensúlyzavaros fiókák kelése is gyakran fordul elő, mely 10-14 napos korúaknál már észlelhető.
Említhető még a túlzottan rajzhibás egyedek kelése, ami főként e fajta eszményi típusú egyedei között a gyakori.
Az elsőrendű evezők számának csökkenése és a rigóéhoz hasonló szárny és farok tartás a 90-es évek első felétől jelentkezik.
Szerintem szükségessé vált a fajtatiszta törzsek vérfrissítése, génkészletének felújítása, és egy olyan idegen fajta bekeresztezése, mely fejének nagysága, formája, csőrének nagysága, alakja és állása, valamint testének- nagysága, felépítése és tartása közel azonos a kiskunfélegyházi keringőjével .
Borsos Imre
Fajtaklub örökös tagja
--------------------------Hirdetés-----------------------------
Online repülőjegy foglalás:
Berlin, Róma, New York, London, Amszterdam
|
Hogyishívják?
Purzli, pörkli?... |
Mérai Imre: Mátra-vidéki láz
A gyöngyösiek 2006. évi kiállításáról |
Lippai Sándornak az amerikai óriáspostáról szóló cikke: "Nem csak klubtagoknak!"
Lippai Sándor barátom, egyesületi tagtársam, az Amerikai Óriásposta Fajtaklub tenyésztési felelősének írása minden tenyésztő számára tanulságos lehet... |
Kunmadaras,2008.nov.23.-Csernei Istvántól kapott fotók
|
Az amerikai óirásposta módosított, jelenleg érvényes standarja
Lippai Sándortól, az Amerikai Óriásposta Fajtaklub szakmai vezetőjétől 2009. febr. 4-én kapott anyag.Kisebb, de fontos módosításokat tartalmaz! |
Hervai Miklós: Csak kérdezem
|
Nyitrai emlékek a bécsi magasszállóról- de továbbgondolva
Barna István cikke (GKM 2010./7.sz.) minden röpgalambtenyésztőnek szóló fejtegetéseket tartalmaz... |
| |
|
|
|
CSEPELI MAGASRÖPTŰ HÓFEHÉR KERINGŐ
FAJTAKLUBJA
| |
|
Katt az ajtóra! | |
Csepeli magasröptű hófehér keringő |
KATT az animációra! | |
Ízelítő /Belinkelt képek!/ |
| |
BEREPÜLT-ELVESZETT galambok |
Mi a teendő? KATT a képre!
| |
Egri kék keringő/Erlauer blauer tümmler/ |
| |
Dúcom/2007-2012.(KATT az animációra!) |
| |
Találkozóink nyarai képekben - 2007-2008. |
| |
A jóbarátok olyanok, mint a csillagok: nem mindig látod őket, de tudod, hogy OTT VANNAK. |
Társalgó (nem csak regisztráltaknak) |
| |
Zubor Ferenc:A szervezett magyar galambtenyésztés szakirodalmának bibliográfiája 1831-2015. |
Egyedülálló összeállítás!
| |
|
|